Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi, kerek erdő.
A kerek erdő közepén volt egy kis tisztás, a tisztás közepén állt egy bodzabokor.
A bodzabokor alatt lakott Sünike.
A tisztás szélén folydogált egy patak, ide jártak az erdő állatai minden reggel inni, mosakodni, beszélgetni. Innen hordták a vizet a főzéshez és a tűzoltáshoz is.
Nagyon meleg, nyári reggel volt, amikor Sünike arra ébredt, hogy recseg-ropog valami az erdőben. A nap már felkelt, de még korán volt. Az erdő azonban szokatlanul zajos volt. Sünike hallotta, ahogy az állatok futnak, rikoltoznak a madarak, de volt még valami furcsa zaj, ami nagyon szokatlan volt.
De Sünike még álmos volt, ezért inkább a másik oldalára fordult, és szunyókált tovább az odújában.
Egyszercsak nagyon hangos zúgás és morajlás ütötte meg a fülét. Mosmár aztán igazán kíváncsi lett, hogy mi ez a kimondottan kellemetlen zaj, ezért úgy döntött, kimegy és megnézi.
Ebben a pillanatban valami elállta az odú bejáratát. Teljes sötétség lett odabent, és Sünike nem tudott kimenni. Egy darabig próbálkozott, de nem tudta kiásni magát a furcsa torlasztól. Aztán egyszercsak a torlasz elgurult az odú bejáratától.
Sünike óvatosan kikukucskált. Ekkor látta meg, hogy az erdő teljesen leégett a tisztás körül, és minden fa füstölgő fekete ágakat mereszt az ég felé. Ami az odúját eltorlaszolta, az pedig egy tűzoltó autó kereke volt.
– Megmenekültem – mondta Sünike, és körülnézett, merre találja a barátait.
– Nyuszi! Mókuska! – kiabálta – Merre vagytok?
– Itt vagyunk! – hangzott a válasz a patak felől. Az állatok ugyanis a patak túloldalára futottak át, hogy megmeneküljenek a tűz elől.
Szép lassan mindenki visszatért a tisztásra. Sünike pedig befogadta Nyuszit és Mókuskát, akiknek a tűz elpusztította az otthonát.
Itt a vége, fuss el véle.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: